(Gy-nek)

Az ócska idő döcögött majd megállt
Kicsit pöfékelt még aztán elhallgatott
Nem nézett körül
Lehúnyta szemét
Tudta hogy célhoz ért és hogy ott
Ahol csilingelve szállt madár és csók
Csók és madár a kék égen át
Hatalmas tenger
Fölött repülve
Millió lélek fölött szikrát
Szórva ível át
És minden lélek
Kik bárkán egyesével-kettesével
Kik egyesével
Kik kettesével
Vergődnek a tengeren
Fölnéz és tudja
Menni kell
Evezni kell
S ki vízbe esik
Azt kihúzni kell
Menni kell
Menni kell...

Az ócska idő ásított egy nagyot
Recsegett a rozsda
Lehullt egy réteg
Jöttek újítók
Frissek és merészek
S fiatalon csillogott ismét az öreg
Nyújtózkodott
Elindult
Mögötte sok madár és csók

Mosolyogva néztek föl a bárkán együttlakók

És eldobja mankóját ki csak álmában béna
A gyöngyhalász kincsre lel ha kagylója ébred
Labdák gurulnak le a domboldalon
És te csak állsz és merengve kérded

Hol vagyok...