Könyű

2006.07.31. 16:15 Dzsó

Szent Lőrinc sír az augusztusi éjben Itt fekszem ébren És olvasom a sorokat Miktől egyszer egy hajnalon Én sírtam a boldogságtól Minden hullócsillag Lőrinc egy könnye Mindegyik csak egy következőt kíván Mint egyszerű buta hangyák Egy fordított világban Az ég közepén Úgy égtél meg, Lőrinc Mint én égek a napon Mint otthontalan izzadásom Olyan a könnyed éjszaka Ó és milyen vértanú vagy te, Istenem! Nincs jajszavad csak lepergő humor Csak belepisálsz a boldogságomba És aztán sírsz mikor végül nevetek Pisálj csak össze minden mézet Ne legyen boldog mögötted senki se Ég vele minden sütni való bolondnak Csak ne látszon homályos tekintete A nagy izzó gömb az égen letűnt már Órák óta sötét van Héliummá sül benne most is minden bogár De innen nem látszik Csak a síró Lőrinc könnyei Kit hóhérok égettek vörösre S ő pisálva röhögve koldús-vagyonából Keserű mézzel ürít gyógyírt égett sebekre Pisálj csak Lőrinc! Pisálj le minden mézes boldogságot Hogy legyen ki könnyeid egyedül nézi az este Míg én sötét és láthatatlan könnyeket ontok Pár szép versre éjjelente...

1 komment

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.