Gurul a dombról a völgybe az álmok vonata
Dísz ügyes vérrel szállítja utasát
Nincs ki a színes röppenő ruhákat hallja
Lebbenő holmik szele fújja odaát

Mély völgyben ébred ha indult már évek óta
Nem feledi régi keblek feszes mámorát
Mert életet völgy ad s a halmok táplálnak csupán
Egyszer születik minden gyermek s holtig issza a hegy borát

Táncolj hát mindig lefelé néző szellem
Nincsen hát szempár ki feltépi vérző szívedet
A völgy lehúz és nincs aki onnan elszakít
És odaérsz. És jó. S a tested kissé megremeg...